Különös házasság – avagy mit keres az állam a kockázati tőke piacán?

Állami kockázati tőkebefektetés – egy olyan sorozatos viták középpontjában álló jelenség, mely körül rengeteg a kérdőjel: Nem eredményesebb-e a vállalkozói kedv erősítése, a kedvező adózási környezet megteremtése a közvetlen beavatkozásnál? A többlet tőke nem a piac által életképtelennek ítélt projekteket finanszírozza-e? A befektetési döntések vajon függetleníthetők-e a politikai érdekektől? Van-e torzító hatása az állami jelenlétnek a piacra? Bár a fentiekről a pénzügyi szakértők álláspontja eltér, tény, hogy számos ország példája igazolja, hogy a vállalkozások és az állam, bár elsőre furcsa párosnak tűnnek, sikeresen (is) tudnak együttműködni.

Túl a barátságon. Mr. és Mrs. Smith

A kockázati tőke területén az állami szerepvállalás, ha az szabályozott keretek és átlátható döntési folyamatok mentén valósul meg, gazdasági és politikai ciklusokon átívelő sikerű eszköz lehet a növekedés előmozdítására. Miben is látom ennek indokait?  

A kormányzati programok azzal, hogy segítik a technológiai cégek elindulását és ösztönzik a vállalkozásalapítást, hozzájárulnak a munkahelyteremtéshez, a versenyképesség növeléséhez, az információs szupersztráda és a rá épülő szolgáltatások körének bővüléséhez. Egyszóval lendületet adnak a gazdasági növekedésnek.A híres pop-történész, Hariri szerint a bizalom az a nyersanyag, amelyből a pénzt verik. Az állam a mi esetünkben bizalmat szavaz az ígéretes – de korai életszakaszuk miatt nagy kockázatot hordozó – innovatív cégeknek és tőkével segíti azok elindulását. Ezek a vállalkozások a piaci befektetőknél mostohagyereknek számítanak, finanszírozásuk magas kockázatát a magánszektor nem szívesen vállalja. Az állam segítségével a kritikus időszakon túljutott startupok már könnyebben felkeltik a piaci tőkealapok érdeklődését és kedvezőbb feltételekkel tudnak további forrásokhoz jutni.

És végül, amennyiben az állami alapkezelők a piaci befektetőkkel, egyetemekkel, inkubátorházakkal stratégiai együttműködést alakítanak ki, meg tudják olajozni egy hosszú távon fenntartható és hatékonyan működő startup ökoszisztéma kialakulását.

Szentföld, a csodák helye. Hogyan lett a sivatagból a startup világ éllovasa?

Függetlenségi háború, munkanélküliség, jegyrendszer. Ezek voltak az 50-es évek Izraelben. Mára ez az apró földdarab a világ egyik vezető technológiai és innovációs központja lett. Hogyan?

Az állam 1993-ban, gondos előkészítés után elindította Yozma (héberül Kezdeményezés) elnevezésű kockázati tőke programját. 1993-1998 között 250 millió dollárt fektetett induló vállalkozásokba, hogy élénkítse a gazdaságot és támogassa a tudásalapú, innovatív vállalkozásokat.

A program elérte a célját: a K+F intenzív iparágak dinamikusan fejlődtek, a startup ökoszisztéma fellendült. Az ezredfordulóra a helyi innovatív vállalatok több piaci tőkét vonzottak az országba, mint az EU tagországok együttesen.

Nézzük, mit mutatnak a számok ma:

  • Izraelben a legmagasabb a K+F költések aránya a GDP-hez mérten (2017-ben 4,25%), megelőzve ezzel Dél-Koreát, Japánt, az Egyesült Államokat, Svájcot és Németországot;
  • száznál is több izraeli céget jegyeznek a Nasdaq-on;
  • az export 50%-a high-tech iparágakból származik.

Nem állítom, hogy mindezek az eredmények kizárólag a Yozma programnak köszönhetők. A gyökerek a független állam első miniszterelnökéig, Weizmannig nyúlnak vissza, aki kémikusként maga is a tudomány és a tudás mindenhatóságában hitt. Az viszont meggyőződésem, hogy az állam jól átgondolt és megfelelően előkészített szerepvállalása – aminek részleteit egy külön írásban elemzem majd – nagyban hozzájárult a sikerhez.

Szerelempróba. Az állami kockázati tőke Achilles-sarkai

A kockázati tőke köntösébe bújtatott állami támogatás veszélyes, a forrásbőség kétélű fegyver lehet. Hogyan lehet az állami szerepvállalás érzékeny pontjaira megoldást találni? 

Ellenállás a kísértésnek. A legfontosabb, hogy a befektetési döntéseket függetleníteni kell a politikai érdekektől. A politikai hovatartozás, a lojalitás nem lehet szempont, kizárólag az üzleti megfontolások. Mi tartaná vissza az állami tőkealapokat az elfogult döntéstől, merül fel a kérdés most az olvasóban. A szavazat maximalizálás célja. Azt, hogy a választópolgár végül hova húzza be az x-et a szavazólapon, történelmi koroktól és országoktól függően különböző mértékben ugyan, de mindenképpen meghatározza a gazdaság állapota. A növekedésnek és a munkahelyteremtésnek pedig, ahogy erről már volt szó, erős motorjai lehetnek a megfelelően kiválasztott, nagy növekedési potenciált és a nemzetközi piacra való betörés lehetőségét nyújtó befektetési célpontok.

Házassági szerződés. Fontos előre rögzíteni az állam és a startup együttélésének részletes szabályait. A felek jogait és kötelezettségeit, a felelősségi és döntési hatásköröket. A közösen megszerzett vagyon felosztásának módját a váláskor, azaz az exit során. És akkor a poligámiáról, a társbefektető bevonásáról és annak szabályozásáról még nem is beszéltem. A kereteket a piaci sztenderdekkel összhangban kell meghatározni úgy, hogy a siker kulcsát jelentő alapítók komfortosak és motiváltak maradjanak a kapcsolatban.

Méretgazdaságosság. Az állami alapok, ha túl kicsik, nem tudnak ösztönzőleg hatni az ökoszisztémára, nem élénkítik a szektor aktivitását és nem tudják kihasználni a befektetési portfólió diverzifikációjából adódó előnyöket sem. A másik véglet sem jó, a túlzott likviditás kiszorítja a szektorból a magánbefektetőket és a piac torzulásához vezet.

Tapasztalt szakemberek. Az állami befektetések sikeréhez elengedhetetlen a tapasztalt piaci szakértők kiválasztása és számukra egy megfelelő, a hosszú távú eredményekre fókuszáló ösztönzési rendszer kialakítása. A kockázati tőke kínálatának növelése önmagában ugyanis nem elég: a befektető feladata a jelentős társadalmi haszonnal és üzleti potenciállal kecsegtető célpontok azonosítása, a startupok szakmai támogatása, vállalkozói szemléletük erősítése és az exit lehetőségek felkutatása is.

A piac diktál. A kockázati tőke természetéből adódik, hogy nem tudni előre, milyen iparágakban és régiókban születnek olyan innovatív ötletek, amikbe érdemes befektetni. A befektetési programot kidolgozó állami adminisztrációnak nem szabad korlátoznia a potenciális befektetések körét.

Házasság: pro és kontra

Ha a leírtak alapján feltesszük újra a kérdést: működhet-e a vállalkozások és az állam között ez a különös házasság, az én válaszom: megvan rá minden esély. Csak ne engedjük, hogy Marx visszakacsintson. Legyen a piac az úr a háznál.

 

Írta: Jánosi Dóra, befektetési menedzser